A boldogság leghosszabb kutatásának tanulságai
A legtöbb ember meggazdagodni szeretne vagy híressé válni! Folyamatosan azt is sulykolják belénk, hogy nagyon keményen dolgozzunk, ha el akarunk érni valamit. Ezért a legtöbben ezeket a dolgokat hajszolják egész életükben:
- a gazdagságot
- a sikert
- a munkát
De úgy tűnik, hogy nem ez hozza a boldogságot!
A Harvard egyetem 1938. óta követi végig, évről-évre hétszázhuszonnégy ember életét. Megkérdezve őket a munkájukról, a családi életükről, az egészségükről. Hetvenhat éve tart ez a kutatás!
Robert Waldinger a negyedik vezetője ennek a projektnek. Az ilyen jellegű projektek általában szétesnek egy évtizeden belül. Vagy azért mert nem sikerül együtt tartani a kutatás alanyait, vagy mert megszűnik a pénzügyi támogatás. Néha a kutatók lelkesedése hagy alább! Vagy egyszerűen csak meghalnak!
De ez a projekt ma is fut!
Az eredeti hétszázhuszonnégy emberből körülbelül hatvan még mindig él, és még mindig részt vesz a kutatásban! A többségük elmúlt kilencven éves!
A kutatás két egészen eltérő élethelyzetű csoport életét kíséri figyelemmel. Az egyik csoport a Harvard 1938-ban másodéves hallgatóiból áll. A másik csoportot pedig Boston legszegényebb negyedéből való fiúkból választották ki. Ők rossz a családi hátterükkel kifejezetten hátrányos helyzetűek voltak. Mára gyári munkások, ügyvédek, kőművesek és orvosok váltak a csoportok tagjaiból. Az egyikük az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett! Néhányan alkoholistává váltak! Páran skizofrénné!
Mi a tanulsága annak a több tízezer oldalnyi információnak, amit ezekből az életekből ki lehetett nyerni?
Úgy tűnik, hogy nem a gazdagság, nem a hírnév, és még csak nem is az egyre keményebb munka teszi boldoggá az embert. A hetvenöt év alatt kikristályosodott egyértelmű üzenet ez:
A jó kapcsolatok őrzik meg a boldogságunkat, és az egészségünket!
A kutatás 3 fő következtetése
1. Az első, hogy a közösségi kapcsolatok nagyon jó hatással vannak ránk és hogy a magányosság megöl!
Az derült ki, hogy akiknek több a közösségi kapcsolatuk, legyen az akár családi, akár baráti, vagy egyéb közösségi kapcsolat, boldogabbak, egészségesebbek és tovább élnek, mint azok, akiknek kevesebb kapcsolatuk van.
Valamint, hogy a magányosság mérgező! Azok az emberek, akik másoktól elszigeteltebbek mint igényelnék, boldogtalanabbnak érzik magukat. Az egészségük hamarabb indul romlásnak! Rövidebb ideig élnek, mint a nem magányosak!
2. A második nagy tanulság az, hogy nemcsak a barátaink száma a fontos!
A közeli kapcsolataink minősége számít igazán! A marakodó életmód nagyon káros az egészségre! Egy szeretet nélküli, veszekedéssel teletűzdelt házasság még rosszabb az egészségre, mint egy válás. A meleg, szeretetteli kapcsolatok pedig valóságos védőhálót szőnek körénk. Akik a legelégedettebbek voltak a kapcsolataikkal ötvenéves korukban, azok váltak a legegészségesebb nyolcvanévesekké.
Úgy tűnik, hogy a jó, szoros kapcsolataink meggátolják az öregedésünket. A boldogabb párok, férfiak és nők egyaránt, arról számoltak be a nyolcvanas éveikben, hogy még a legnagyobb fizikai fájdalmaik közepette is a hangulatuk ugyanolyan jó maradt.
Akik boldogtalan kapcsolatban éltek, amikor komoly fizikai fájdalomról számoltak be, azt az érzelmi fájdalmaik még inkább felerősítették.
3. A harmadik nagy tanulság pedig az, hogy a jó kapcsolatok nemcsak a testünket védik meg, hanem a memóriánkat is.
Stabil, biztonságos kapcsolatban élni, tartozni valakihez a nyolcvanas éveinkben, igazán oltalmazó. Aki olyan kapcsolatban él, amelyben számíthat a másikra, annak tovább marad éles a memóriája.
Aki viszont olyan kapcsolatban él, amelyben nem igazán számíthat a másikra, korábban romlik a memóriája.
Mi a tanulság ebből számodra?
Robert Walding azt mondja, hogy az 1938. óta tartó kutatásban azok az emberek váltak a legboldogabb nyugdíjasokká, akik aktívan munkálkodtak azon, hogy a embertársaikat játszótársakra cseréljék.
Valódi játszótársaid-e azok az emberek, akik körülötted élnek vagy csak agyonhajszolt robotok? Tedd játszótársaiddá a körülötted lévő embereket és legyél boldog ember!
Az előadást pedig nézd meg!
