Amikor először meghallottam tőled azt „életízesítő” fogalmat, azonnal megtetszett: tömör, kifejező és sokatmondó. Az életben valóban sok minden észlelhető és érzékelhető: vannak színek, szagok és illatok, hangok, zörejek, illetve csendek; érdes, durva, valamint selyempuha felületek. Mindez – akárcsak a legnagyobb odaadással elkészített étel – mit sem ér a fűszerezés, a megfelelő ízek nélkül. Rengeteget jelent számomra, amit tőled kaptam. Bibliai példával élve nem halat adtál nekem, hanem hálót, és halászni tanítottál. Segítettél megszüntetni vagy legalábbis csökkenteni a kétségeimet, bizonytalanságaimat, és növelni az önbizalmamat, a saját képességeimbe vetett hitemet. Biztosabbá váltak azok a célok, amelyek teljesítésére szánom az életem hátralévő részét. Emberi történeteket szeretnék megmenteni az utókornak, mert ha ezt nem teszem, a mesélőkkel együtt a történeteik is meghalnak. Ezek mindegyike egy-egy apró mozaik, amelyből később a történelmet írják. Minél több darabkát mentünk meg, annál hitelesebb, teljesebb lesz a képünk a múltról. További és újabb ízeket adtál tehát az életemnek, ha kellett, savanyút és keserűt, máskor édeset és sósat. Tartalomhoz a formát, és nem fordítva. Ahogy az ókori görög bölcsek is tanították, és ami a lényeg. Köszönöm!
