Életem első adventi mesélésén lehettem jelen a Pécsi adventi vásárban – és még most is a varázsában vagyok. Az elején még csak néhány kíváncsi fül hallgatta a történetet, de ahogy leszállt az este, egyre többen gyűltek a Mesekuckó köré: apró kezek, csillogó szemek, mosolygó szülők.
Fél óra alatt nem csak egy különleges tejbegrízt „főztünk ki” együtt, de kiderült az is, hogyan lett különleges társ egy félénk fahéjból.
A mese adott – de nem csak a gyerekeknek. Adott a felnőtteknek is. Nekem is. Együtt éltünk azzal a különleges történettel, amiben a helyét kereső tejbegríz észre veszi más különlegességét
Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, hallgatott, mosolygott, együtt játszott! (Különösen annak az apukának, aki a tejbegrízt „téglának” látta! Őt tényleg várom a meseképzésemre! 🙂
Akiknek végtelenül hálás vagyok a segítségükért: Bandi, Rajmi, Szilvi és Kacsányi Éva. Nélkületek nem lett volna ilyen remek az alkalom!
