Január elseje. Egy egészen hétköznapi reggeli séta, amikor átgondoltam, hogy miért nincsenek a dolgok a helyükön. A tapasztalatok sokszor csak furcsa, nehéz belső csendet adtak. Mintha az a kérdés, hogy ki vagyok, egyszerűen kicsúszott volna a kezemből. Nem egy szerep, nem egy terület, hanem szinte minden egyszerre.
Sokan azt gondolják, hogy a nehéz éveknek mindig van jól megfogható ÉRTELMÜK. Hogy majd utólag minden összeáll, és egyszer csak világos lesz, mi miért történt. Ez egy nagyon elterjedt tévhit. Amikor benne vagy egy ilyen évben, az nem tanít, nem magyaráz, nem vezet. Csak PRÓBÁRA tesz. Elvesz dolgokat. Megkérdőjelez szerepeket, döntéseket, önképet. És a legnehezebb nem az, hogy fáj, hanem az, hogy ÉRTELMETLENNEK tűnik.
Amikor túl sok minden omlik össze egyszerre, óhatatlanul elindul az ÖNVÁD. Biztos nem vettem észre jeleket. Rosszul döntöttem. Nem voltam elég érett. Nem tudtam még dolgokat. És ebben van is igazság. De nem ez a teljes kép. Mert nem minden nehézség azért jön, mert hibáztál. Van, ami egyszerűen azért történik, mert kinőtted azt, ami eddig rajtad volt.
Év végére sok minden a helyére került. Nem lett könnyű, de tisztább lett. Elindult egy új irány, amiről érzem, hogy az enyém. Mégis ott maradt bennem a kérdés: miért kellett mindennek így történnie. Egy beszélgetésben valaki megjegyezte, hogy ez sok embernek volt ilyen év, nem csak nekem. Megtépázó, kifárasztó, próbára tevő. Aztán szóba került, hogy 2025 a kígyó éve, 2026 a ló éve lesz. Ezek a képek nagyon mélyen belém égtek. A kígyó, aki megcsal, gátol, rosszat akar és a ló, aki ezzel szembe megy.
Megértettem, hogy le kellett vetni a régi szokásokat, de jön egy új, amit fel kell vennem.
Eszembe jutott egy magyar népmese. A szegény legény, aki szolgálni megy a banyához, és amikor választhatna aranyszőrű vagy ezüstszőrű lovak közül, inkább a trágyadomb melletti csikót kéri – amit a LELKÉRE KÖTÖTTE a segítője. Azt, amiről senki nem gondolja, hogy bármi lehet belőle. Megetette szénnel és szélvészgyors, 5 lábú lóvá vált, ami a küldetésében segítette.
Talán pontosan erről szólnak ezek az évek. Nem arról, hogy mindent jól csinálj, hanem arról, hogy LEVÁLJON rólad az, ami már nem szolgál. Ami felesleges. Ami megszokásból maradt. 2026-ra én így tekintek. Nem mint egy csodás, könnyű évre, hanem mint egy olyan időszakra, ahol KEVESEBB TEHER marad rajtam, és több hely lesz annak, ami valóban az enyém.
Az első lépés ebben nem nagy dolog. Csak annyi, hogy őszintén kimondod magadnak, mit nem akarsz tovább cipelni. Nem magyarázod, nem indoklod, csak leteszed.
Kívánom neked is, hogy legyen bátorságod ahhoz az élethez, ami már a születésedkor ott volt benned.
