Voltál olyan helyzetben, amikor egy közeli barátoddal, rokonoddal beszéltél és egy évekkel ezelőtti mondatodat – ami ráadásul nem is biztos, hogy teljesen úgy gondoltad, de akkor úgy robbant ki belőled évek múlva is felhántorgatja? De nem csak mélyen benne van, hanem nem is tud átlépni rajta.
Mert Te – jogosan vagy jogtalanul ezt és ezt mondtad.
S ezért az ő élete romokban van, ezért boldogtalan, ezért nem működik a kapcsolatotok. S természetesen ezért is Te vagy a hibás.
Nemrég kaptam egy ilyen „maflást” és nagyon elgondolkodtam rajta, hogy most is van??? Én már rég letettem ezt a kérdést, el is felejtettem, nem is hibáztatom és megrettentett, hogy a másikban az a gondolad ilyen mélyen él.
És nem értettem, hogy miért hurcol egy dolgot éveken keresztül? Miért nem lehet letenni és elengedni?
Én már biztosan nem úgy gondolom, de akkor miért él benne ilyen élénken?
Miért van az, hogy az agyunk azt a csalfa játékot űzi, hogy bizonyos dolgok ennyire hosszan és mérgezően beragadnak?
Hogyhogy nem tudjuk úgy kezeleni azokat a véleményeket és beszólásokat, amik a másik embertől jönnek, hogy az az ő világában van, neki probléma és csak ránk borítja ki a feszültségét.
Házasként megtanultam, hogy vannak olyan alkalmak, amikor egy nő – na jó, néha férfi is – csak valahol ki akarja adni a benne lévő feszültségét. De ez nem a kapcsolatnak szól, nem szabad felvenni.
Valamiért mégis nagyon szeretjük azt érezni, hogy ez nekünk szólt és a másik milyen szemét és hogy a sértődöttségünk mennyire jogos!
Arról elfeletkezünk, hogy a másik csomagját, nyügét viszont nekünk nem kellene felvenni.
Mindig a másik a hibás, mindig a másik az ostoba
Egy ideig követtem egy szakembert, aki a nárcisztikus emberek áldozatainak próbált segíteni, hogy felismerjék és letudják tenni azt a mérgező kapcsolatot, amibe kerültek.
A kommenteket olvasva viszont az tűnt fel, hogy szinte kivétel nélkül mindenki azokat az átkozott manipulatív, gázlángozó nárcisztikus embereket szídta, akik akaratuk ellenére úgy beszippantotta őket, hogy évekig nem tudtak szabadulni a hálójukból.
Ekkor fordult meg bennem a kérdés, hogy jó-jó, manipuláltak, de ki kapta be a horgot? Ki nem lépett ki ebből a kizsákmányoló kapcsolatból? Kinek a felelőssége az, hogy hagyta magát „pali venni”?
Sajnos erről nem szóltak a hozzászólások, pedig tapasztalatom szerint az igazi gyógyulás ott érkezik, ahol az ember – te és én is – felvállalja a felelősséget az életéért, hogy nem kényszerítik, hanem mindenben saját maga dönt.
Na de akkor ki a hibás?
Ki a hiszékeny? Ki az, aki nem vállalta a felelősséget?
Nehéz szembe nézni azzal, hogy bizony saját magunk vagyunk.
Nehéz szembenézni azzal is, nem csak a másik, hanem mi is felveszünk olyan sérelmeket, amiket évekig őrizgetünk magunkban.
Engedd el és hagyd, hogy a múlt negatív emlékei ne legyenek hatással a jelenedre. Megéri!
