A tegnapi ajánlóból kihagytam egy nagyon fontos törvényszerűséget, ami éppen segíti vagy gátolja azt a fejlődést, amivel szembe találkozunk.
Amikor látunk egy sikeres embert, akkor valamilyen érzés felbukkan bennünk: ez a csodálat, az irigység és az elemző szigor keveréke. Csodáljuk, mert micsoda kitartó ember lehet az, aki ilyet elér. Irigykedünk, mert neki már megadatott a siker érzése, mi pedig csak a sugarait láthatjuk, ahogy visszaverődik róla. És persze, hogy az egónk megnyugodjon, próbálunk valami fogást keresni az emberen ami nem annyira csillogó: Egy koszfoltot, amitől megnyugszik a lelkünk. Hah, nézd, ezt milyen bénán csinálja, én sokkal jobb lennék!
Az egónk szereti, ha egy pajzs mögött van. A pajzs az egó számára az, ha érezheti, hogy jobb, mint mások. A pajzs az, amikor érezheti, hogy ő sérthetetlen. Az ész és a logika ki nem állhatja az egót, mert az ész tudja, hogy mit kéne tenni, de az egó nem engedi.
Mit mond az ész?
Kezdd el az álmaidat megvalósítani! Alapíts céget, tanulj nyelveket és láss világot, legyél nyitott és közösségi ember, törj a csúcsra! A csúcson lenni jó érzés!
Ekkor közbeszól az egó:
Még nem jött el az ideje ennek, még nem állsz készen. Még nem tudsz mindent, hogy kielégítsd a vágyaid. Ha pedig nyitott leszel akkor ezzel együtt sérülékeny is leszel. Én, mint az egód, azt javaslom, kezdj el félni és ne csináld. Különben is, minek fárasztanád magad?
Elég az egóból, állítsuk meg!
Az egó egy daganat, ami nyomja a lelkünket. Ki kell metszeni. Na de hogyan? Úgy, hogy olyan dolgokat csinálunk, amit ő nem szeretne. Amíg az egó irányít, addig a siker elmarad. A sikerhez vezető út az agyunkon keresztül indul. Ha hagyjuk befolyásolni magunkat az egónktól, az énünk leragad az álmodozás szintjén. Az énünk csak álmodozik, és ezzel fényezi magát.
Sokszor azt érzed, hogy képes vagy valamire. Te is tudnál céget alapítani, világot látni, könnyűszerrel kinyílnál és élveznéd az életed. Megnyugtat a gondolat, hogy bármikor képes lennél rá, ha akarnád. De ha nem teszed, akkor semmit nem ér az egész…
“Csak arra vagy képes, amit meg is tennél.”
Sose mondd, hogy képes lennél valamire, mert amíg meg nem teszed, nem tudhatod, hogy képes vagy-e rá. A sikerről múlt időben beszélj és a víziókat csak arra használd fel, hogy odaérj, ahol van a siker. Ne lubickolj abban a tudatban, hogy meg tudnád tenni, hanem szedd össze magad és tedd meg!
Az ördögi csapda abban rejlik, hogy amennyire vágyja az éned a sikert és szeret fürdőzni annak képzeletbeli megvalósulásában, annyira fél is tőle. Amikor mész fel a hegyre, egyre kevesebb a levegő, vagy amikor egy rugót kinyújtasz, egyre nagyobb az ellenállás: Nem csak elindulni nem tudsz az egód miatt, hanem odaérni sem. A hegy, amit meg kell mászni, magas. Ha elindultál, akkor vállon veregetheted magad. Ez a folyamat első fele. Na de oda fogsz érni valaha is a csúcsra? Tudod, hogy képes vagy a sikerre és ez jó érzéssel tölt el, de képes vagy kezelni a sikert?
Nem lehet, hogy pont a siker rettent el attól, hogy elindulj a hozzá vezető úton?
