.
Több mint egy pont
Látod itt a pontot?
Nagyon sokszor az életük alatt csak egy pontra fókuszálunk, mert úgy érezzük, hogy az a legfontosabb feladat, amivel foglalkozniuk kell. Ez nagyon hatékony tud lenni, de annak a veszélyét is magába rejti, hogy nem látják az egészet, az összefüggéseket.
Mondok rá példát. Van, akinek kevés beosztható pénze van. Ahhoz, hogy minimális szinten meg tudjon élni nagyon sokat kell dolgoznia. Neki nem lehet alternatíva, hogy el járjon szórakozni – mert a megélhetés van a szeme előtt.
Annak az anyukának, aki egyedül neveli 3 kisgyerekét – nagyszülők nagyon messze laknak tőle, volt férje külföldön dolgozik – szintén nem megoldható a gyerek nélküli kikapcsolódás.
Vannak orvosok, akik a felelősség tudatuk miatt nagyon sokat dolgoznak, az ő családi életük hossza szintén borítékolható.
Közös bennük, hogy az életük egy pontja határozza meg az életüket.
Egy lépést hátra…
De mi van, ha egy kicsit hátra lépnek, meg még egyet és még egyet?
Kezd kirajzolódni valami nagyobb, valami összetettebb, ami már nem csak egy pont, hanem egy vonal, egy kép, egy rajz, egy üzenet.
Te látod a hétköznapjaid történéseiben, hogy az egy nagyobb valóság összefüggése? Látod, hogy a napi teendőid egy nagyobb élmény részei vagy inkább csak egy darálónak érzékeled, amiben napról napra saját vágyaidat aprítod le?
Biztos, hogy amit napról napra teszel, azt tenned is kell és a nagy kép része?
Nem ez a világ rendje?
A Mézga Aladár mese egyik részében egy olyan bolygóra került, ahol csak két dimenzióban gondolkodtak. Volt egy szerencsétlen tudós, aki javasolta, hogy csinálják másként, de hát nem lehetett, mert csak az lehet, amit ismernek.
Ne már, nem hiszem. Jól szemlélteti Z a hangya esete is, aki valahogy sosem fért a bőrébe, pedig a hangyabolyban megvolt mindenkinek a feladata, ami előre el volt rendelve. Ő úgy érezte, több van benne, mint amire a karmája rendelte és szeretett volna kitörni. Másra vágyott, mint amire a kasztjában lehetősége volt.
A mese végére sikerült is neki, annak ellenére, hogy csak egy “dolgozó” volt.
Menj egy kicsit távolabb, nézd meg a nagy képet, majd a vászon elé lépve olyannak fesd tovább, amilyennek látni szeretnéd, ha ismét hátrébb lépsz.
Minden nagy festő így kezdett hozzá egy-egy művéhez:
- először látta az egészet.
- megtervezte a főbb részeket
- elkezdte kicsiben
- hátralépett, ellenőrizte, hogy amit fest, az olyan-e, mint amilyennek szánta
- ha nem, visszament és átfestette
- majd végül elkészült a mű és…
“Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.”
Örök igazság: “Ne gondolkozz, csak csináld!”
Nem szeretnél csak sodródni és szeretnéd megtervezni a jövődet?
Add meg az elérhetőségedet és két lehetőséget tudok mutatni.
