A nyugalom nem az, hogy…

"Sose fogom elfelejteni azt a napot, amikor először találkoztunk. Tele voltam kételyekkel az életemmel kapcsolatban és fogalmam sem volt mi is az én utam. Mintha ezt megérezte volna így jött oda hozzám. Leültünk egy padra és bár teljesen idegenek voltunk egymás számára mégis nagyon őszinte volt a beszélgetésunk, mintha már 1000 éve ismernénk egymást. Sok elgondolkodtató kérdést tett fel, ami rádöbbentett hogy a választ csakis legbelül fogom megtalálni, nem az üres olykor csillogó felszínen. Nagyon hálás vagyok amiért aznap odajöttél hozzám. "

"Köszönöm, hogy már az első beszélgetésektől kezdve figyelmesen figyeltél és utat mutattál. Nem megmondtad mit kéne tennem, hanem rávezettél, hagytad, hogy gondolkodjak rajta és magamtól rájöjjek. Egyből érezted hol vannak a félelmeim, hol vannak a gátak, mintha 1000 éve barátok lennénk. Végre tudom hol van A pont és azt is tudom hol van B és hogyan fogok oda eljutni. Őszintén köszönöm a beszélgetéseket, nem is tudod mennyire hálás vagyok érte. Jó, hogy vagy, jó hogy tanulhattam Tőled és csináld még sokáig.​"

"Azt hiszem, örökre hálás leszek azért, hogy tanulhattam Tőled, és hogy melletted tölthetem a napjaimat! Nagyon nagyon sokat adtál nekem, amit nem tudok elégszer megköszönni. Látod, az Isten valóban a tenyerén hordoz, hogy még Téged is az utamba sodort! Már egy teljesen új perspektívából szemlélem már a világot. Nélküled ez nem sikerült volna. Ünnepélyesen megfogadtam, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy a célomat megvalósítsam, és ez így is lesz!!! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!"