A legfontosabb, hogy a fejlődés lényege nem a tudásban rejlik. Ugyanúgy, ahogy a dohányos pontosan tudja, hogyan kell nem rágyújtani, és mégis képtelennek érzi magát arra, hogy megtegye, a legtöbb önbizalom-csorbult ember is pontosan tudja, mit kellene tennie, de képtelennek érzi magát arra, hogy megtegye.
A kulcs a hogyan.
Amikor ezeket a gondolatokat olvastam, belém hasított, hogy ezeket éltük meg 5 nappal korábban az unokaöcsémmel! Férfias munkában (betonozás) segédkeztünk, amikor az unokaöccs mondta, hogy ő nem flexxel, mert parázik tőle. Hm…, gondolkodtam magamban, mert átvillant, hogy én is pontosan így voltam vele korábban, de sikerült felülírni a hiedelmemet. Gondoltam egy merészet!
Megkérdeztem, hogy mi lenne, ha megtanítanám neki, hogy hogyan használja ezt a szerszámot. Ááááá, nem, köszi! – jött a válasz. Figyusz, tökre megértem, hogy hogyan érzel, mert én is így voltam, de ha kapok egy kis bizalmat, akkor segítek legyőzni az ellenállásodat.
Zöld lámpa, bele vágtunk
Első lépésként csak megfogtuk a flexet. Ismerkedtünk a szerszámmal.
Második lépésként már be is kapcsoltuk, és mondtam, hogy tapasztalja meg a mozgását. Meg volt.
Ezután megmutattam, hogy hogy kell fogni, hova ne nézzen, mit kezdjen a szikrákkal,
majd belekezdtünk egy vasrúd elvágásába.
És sikerült! Azt mondta, hogy nem lesz flex szaki belőle, de én őszintén büszke voltam, hogy sikerült kilépnie a komfort zónájából a segítségemmel. Én láttam és tudtam, hogy benne van ez a képesség, ő pedig meg is mutatta! S újra bebizonyosodott, hogy a dolgok akkor változnak, amikor bele tudjuk tenni a cselekvést.
